2008. augusztus 31., vasárnap

Lekváros papucs leveles tésztából


Nem is recept az, ami most következik, inkább csak egy ötlet arra, hogy, hogyan tudunk jóformán a semmiből, gyorsan, ízletes süteményt készíteni. Akár váratlanul bejelentkező vendégeknek, akár magunknak, ha ránktör az édességehetnék.

Egy adag leveles tészta szükséges csupán hozzá és jó sűrű, savanykás lekvár. Nálunk ehhez is a meggy jött be, de ez ízlés kérdése.

Szóval kinyújtjuk a tésztánkat, ha Tante Fannysat vesszünk, még ezzel sem kell bajlódnunk, azután felszabdaljuk őket négyzetekre ( lehet több méret, de egy adagnál egyfajta méretűeket rakjunk be sülni, hogy egyszerre készüljenek el), a közepére lekvárt halmozunk és a két szembenlévő csücskét összefogjuk.

Előmelegített sütőben addig sütjük őket, amíg a talpuk szép aranybarna lesz. Leporcukrozzuk őket és készen is vagyunk.

Alig kihűlve, langyosan a legfinomabbak, de még másnapra is bűnre csábítóan ízletesek maradnak.

Ui: a képért ismételten elnézést kérek, sosem voltam egy nagy ételfotós, de mostanában még magamat is sikerül rendre alulmúlnom.

2008. augusztus 30., szombat

Lekváros aprósütik



Néha milyen véletleneken múlik egy új recept felfedezése... Még múlt hétvégén, egyik este, nem voltam álmos, olvasni nem volt kedvem, a tévében csak válogatott kínzásokkal teli filmek mentek, a tvpaprikán egy ezerszer látott Bede Robi ismétlést adtak, az Uram pedig a Bibliáját olvasta mellettem (Mezőgazdasági Technika). Addig-addig vergődtem, hogy eszembe jutott, hogy van egy csomó felvett, de meg nem nézett főzős műsorom: zömében Stahl és Nigella. Nosza, be is kapcsoltam. Stahl sok egyéb más mellett készített egy tök egyszerűen látszó lekváros aprósütit, ahogy ő mondta: "semmi különös, mégis mindig az utolsó darabig elfogy". Megtetszett, másnap neki is duráltam magam, hogy elkészítsem. Emlékeztem, hogy a gyors sütis könyvében is benne van ez a recept. Így is van, arra azonban,hogy nem ugyanaz a kettő már csak a végén jöttem rá. ( a videón együtt sütötte a lekvárral, a könyvben pedig egy utólag töltött változat van) Én összegyúrtam a két receptet és a végeredmény isteni lett. Omlós, könnyű, eteti magát. Ráadásul alig kell hozzá valami, igazi minimálédesség és minden hozzávalója olyan, hogy nagy eséllyel megtalálható a konyhánkban még a fizetés előtti utolsó napon is.
Íme az összegyúrt, kissé módosított recept. Én egy kicsit savanykás meggylekvárral készítettem, frenetikus sikert aratva.



Lekváros aprósütik (Stahl Judit receptjei alapján)



Tészta:



12,5 dkg puha vaj
5 dkg porcukor
1 vaníliarúd (helyette én vaníliaaromát használtam)
15 dkg finomliszt
1 csipet só
A töltéséhez lekvár-legjobb egy kicsit savanykásabb és sűrűbb fajta.


Elkészítés:
A puha vajat robotgéppel összehabosítjuk a porcukorral és hozzáadjuk a vaníliaaromát (vagy a kis fekete pöttyöket)
Ezután a lisztet összekeverjük a sóval és a robotgépet lassú fokozatra állítva fokozatosan belevegyítjük a lisztet a cukrot- vaníliás vajba. Nem fog teljesen összeállni, de kézzel egy-két mozdulattal egy puha tésztát kapunk.
A tésztából 2-3 cm átmérőjű golyókat formálunk és tepsire helyezzük őket, egymástól kb. 4-4 cm távolságra.
Fakanállal vagy az ujjunkkal mindegyiknek a közepébe fúrunk egy lyukat, amibe tesszünk egy adag lekvárt. (nem spóroljunk nagyon vele, de ne is legyen túl sok, mert akkor szétfolyik és megég)
Az előmelegített sütőben 10-15 perc alatt, közepes fokozaton megsütjük őket. Ne süssük őket nagyon meg, mert akkor elvesztik az omlósságukat és inkább ropogósak lesznek. Bár..... ki, hogyan szereti.



Ekkora adagból kb. 20 db süti lesz, ami pillanatok alatt fogy el. Az a típusú édesség, ami hamarabb eltűnik a tányérról, mint ahogy kiveszed a következő adagot.
A tésztát lehet variálni dióval, mogyoróval, mandulával, kakaóval stb.-ilyenkor a hozzáadott mennyiséget, a lisztből le kell vonni.

2008. augusztus 24., vasárnap

Túrós kosárkák- V.K.F.!-XVIII. forduló-különleges túrósok


Ez a második alkalom, hogy beszállok a V.K.F.! körforgásába. A piknikes fordulóban debütáltam, a salátásat kihagytam (nem vagyok jó benne, a standard majonézeseken és az alapokon kívül másfelé nem igazán tekintgetek és igazság szerint hidegen hagyott a téma), azután jött Ízbolygó és a túró. Egyből felcsillant a szemem és a képzeletemben számtalan különböző recept merült fel. Azután ahogy az lenni szokott, elsodortak az események és csak néha-néha halványan sejlett fel, valahonnan a tudatom mélyéről, hogy ketyeg az óra, nemsokára lejár a határidő. Szigorúan véve, ez az első igazi V.K.F.-es pályamű, a piknikes résznél ugyanis először készült el az étel és utána döntöttem úgy, hogy elküldöm a felhívásra. Itt azonban pont fordítva volt, direkt erre az alkalomra álltam neki a sütésnek. Mirelle-lel ellentétben engem pont az édes túrósok hoznak igazán, sőt kizárólagosan lázba, így az nem is volt kérdés, hogy valamilyen édesség fog készülni. Az összegzés után pedig azt is láttam, hogy bizony jó néhány dolgot ki is zárhatok, mert már elkészítettem és publikáltam őket. Némi receptböngészés után, viszonylag hamar döntöttem emellett a sütemény mellett. Régen ki akartam már próbálni és az is sokat nyomott a latban, hogy ismét bevethettem a minimuffin sütőmet.

Ennyi bevezető után, íme a recept. ( az ihletés a recept kiötlőjénél nyilvánvalóan az a széles körben ismert diós kosárka volt, ami omlós tésztából, lekvárból és egy diós tojáshabból áll)

A ízéről csak annyit, hogy 4 db árválkodik a tányéron, mert szinte eteti magát, finom, könnyű, omlós.

Túrós kosárkák

Tészta:

25 dkg liszt
12,5 dkg margarink
10 dkg porcukor
csip. szódabikarbóna
1 tk. sütőpor
1 tojás
Ez a tészta, ezt is hagytam hűtőben pihenni kb. egy órán át. Jó vékonyra nyújtuttam (kb 1-1,5 mm, mert megdagad a tészta), kiszúrtam és kibéleltem vele a mini-muffin sütőformám mélyedéseit. Kevés baracklekvárt tettem az aljukba, és rá a túrótölteléket.

Update: én nem nyújtogattam, mert egy viszonylag puha tésztát kaptam, persze lehetett volna liszttel javítani rajta, dehát nem a nyújtás szeretetéről vagyok híres, úgyhogy kis golyókat gyártottam, a kezemet kicsit beliszteztem és úgy nyomkodtam, béleltem ki a minimuffin formát. Tökéletes lett. Ezután jött a lekvár és a túrótöltelék.


Túrótöltelék:

25 dkg túró
2-3 ek. tejföl
2 tojássárgája
cukor ízlés szerint
reszelt citromhéj
2 tojásfehérjéből némi cukorral vert kemény hab

Update: a cukor mennyisége ízlés kérdése és, hogy milyen lekvárt használunk, mennyire savanyú? Amit én használtam az egy jó kis házi savanykás baracklekvár volt, így én összesen (a túróhoz és a tojásfehérjéhez összesen kb. 8 dkg-ot használtam)


Végül előmelegített sütőben, 175 fokon 20 perc alatt megsütöttem.

Ha nincs minimuffin formánk, használjuk bátran a fém kosárkaformánkat vagy a hagyományos muffinsütőt. Természetesen akkor nagyobb sütiket kapunk, de ugyanolyan finomakat.

Adagolástól függően kb. 40 db sütit kapunk ebből az adagból.

2008. augusztus 18., hétfő

Életjel



Sziasztok!Elnézést a hosszas hallgatásért. Múlt héten nyaralni voltunk Balatonlellén. Fürödtünk, pihentünk, járkáltunk, hattyút etettünk, horgásztunk, ültünk a parton naplementekor. Szóval, jó volt. Ma pedig már mindketten megkezdtük a visszatérést a munka világába. Az Uram már Kisújszálláson szemlézett, én pedig megkezdtem az elsős tanítónénivel a családlátogatások mindig emlékezetes sorát. Lassanként majd visszatérek a gasztroblog-vérkeringésbe is. Készülök- egyelőre csak fejben- a túrós V.K.F.-re . Remélem a gyakorlati megvalósításra is lesz elég időm.

2008. augusztus 7., csütörtök

Uborkaszezon, túró, szeder és V.K.F.


Nálam még mindig dúl az uborkaszezon, szinte alig megyek a konyha közelébe. No, a hétvégén azonban az Uram nyomatékos kérésére nekiálltam sütni. De valahogy nem jött az ötlet, hogy mit is kéne készíteni. Valahogy úgy van ez nálam mostanság, hogy ha van kedvem, ötletem, akkor nincs időm vagy hozzávalóm. Ha meg van időm és hozzávalóm, akkor nincs se kedvem, se ötletem. Miközben az isteni szikrát várva barangoltam a blogok között, Ízbolygó oldalán újfent elolvastam a XVIII. V.K.F. túrós kiírását és innen már csak egy lépés volt, hogy kitaláljam: bizony én sült túrótortát fogok csinálni. Egy időben rengeteget gyártottam belőle, szinte nem volt hétvége, hogy ne készítettem volna el. Azután jöttek újabb kedvencek és valahogy feledésbe merült. Nosza, rögtön szalajtottam is az udvari beszerzőmet túróért és ribizliért. No, az utóbbi az nem volt, csak feketeszeder, úgyhogy most kivételesen azzal készült. Nem ártott neki, finom volt így is.
Az eredeti receptet megtalálod itt.
És ha már így benne vagyok a túrózásban, gondoltam kigyűjtöm az elmúlt 1 év túrós receptjeit. Egy kis V.K.F. előtti összefoglaló magamnak, hogy mivel NE nevezzek és hátha valaki-valahol éppen most keresgél, hogy mit is süssön és ezzel ötletet adok neki.
Itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy megköszönjem Ízbolygónak ezt a tuti témát, nekem nagyon bejön. Remélhetőleg a kiírt időpontig az uborkaszezonom is lemúlik rólam. (Vagy minimum átalakul túrószezonná)
Szóval íme az elmúlt egy év túrós receptjei tőlem:
- túrós Charlotte torta
- túrós pogácsa
- túrós-tejszínes-kekszes sütemény
- őzgerinces túrós
- túrós-szőlős rétes
- túrós palacsinta sütve
- túró dönci azaz túró kocka
- üdítős sütemény
- túrós-gyümölcsös bögrés süti
- túrós fornetti házilag
- túrós kocka
- túrós kiflik
- túrós kókuszgolyók
- barackos-túrós rétes
- túrós-ribizlis pohárkrém
- túrós pite
Hát, azt hiszem a lista önmagáért beszél, semmi szükség ezekután arra, hogy azt bizonygassam, mennyire is szeretjük mi a túrós édességeket. Úgyhogy, mostantól ötletelés indul: 3,2,1- túrós V.K.F.

2008. augusztus 6., szerda

Díjátadás némi morfondírozással


Mostanában nagy divatja van a blogszférában a különböző díjaknak. Volt már Yum-yum és Kreatív blogger láz is. Most egy újabb díjat indítottak útjára és érkezett meg hozzám Anyamama a Mamihami c. blog szerzőjének jóvoltából. Ezúton is- mégegyszer- nagyon, nagyon köszönöm neki, hogy rám gondolt. Jólesett.
Bevallom, elgondolkodtam rajta, hogy vajon nem-e fog már elértéktelenedni mindez a blogolók szemében? Nem-e legyintenek rá, hogy: Ó, már megint egy díj! Vajon tudja-e értékelni és a maga helyén kezelni mindenki ezeket a figyelmességeket? Érdeklődve figyelem már egy ideje a különböző díjak sorsát, útját. Nem untat, hogy 45-jére kell végigolvasnom a szabályokat és köszöneteket. Azt hiszem ennek az lehet az oka, hogy erőteljesen felülkerekedett bennem a szociálpedagógusi és a pedagógusi vér és elkezdtem analizáló szemmel figyelni a fejleményeket. Érdekes követni, hogy ki-kit választ, ki-kit tart érdemesnek egy-egy díjra és mindezt hogyan indokolja. Mert indoklás azért kell, bevallom kiráz a hideg attól, ha valaki csak belinkel pár nevet és ennyi. Akkor inkább ne csinált volna semmit.Mint ahogy azt is furinak (enyhén szólva) tartom, hogy valaki valakit megjelöl, jelez neki a blogján és még csak egy köszönömöt sem jelez vissza az illető, hogy igen, vettem, hogy értékeled, amit csinálok, köszi. Az már már dolog, hogy esetleg nincs kedve továbbvinni a láncot, de ha már játszunk, tegyük azt rendesen, korrektül. És ha mindez így történik, igenis jó dolog lehet ez a díjazósdi. Egyetértek Anyamamával és Tinával is abban, hogy jópofa, aranyos találmány, ami kiválóan alkalmas arra, hogy kifejezzük vele a másik iránti elismerésünket, szimpátinkat. Idézném Tinát, remélem nem haragszik meg érte, de minden szavával tökéletesen egyetértek:
" Mostanában divatja van ennek, de én egyáltalán nem bánom. Egyszerűen jó egymást méltatni, elismerni, meglepetést okozni és persze nagyon jó érzés, ha más értékel bennünket. "Pozitív energiacsere", jó érzések adása és elfogadása, ami mindig mindenkire ráfér és igazán nem kerül semmibe...;-) Soha rosszabb "divatot"!:-)))"
Ennek szellemében tehét most jöjjön a díjátadás. Anyamama " renitens" viselkedését átvéve, most én is csak egyetlen embernek fogom átnyújtani ezt a díjat, meghagyva így az adás örömét, minél többeknek.
Akinek pedig virtuálisan átnyújtom az Mesi. Több okból is. Az egyik, hogy Anyamama az indoklásában említi a scrapbookot, így úgy gondoltam, hogy olyan valakinek adományozom, aki ezen a területen jártas.
Nem ismerek túl sok scrapbookos blogot, a kedvenceim pedig, ahogy már írtam Tina és Mesi. Tináról a múltkori díjátadásnál már megemlékeztem, de Mesi akkor csak a +1-es versenyző volt, mert akkor, azt a díjat már megkapta. (remélem ezt még nem)
Szóval, hogy miért is Mesi? Természetesen az alap, hogy azért, mert nagyon tetszenek a munkái. Hagyományos technikával dolgozik ami nekem a szívem csücske, valahogy a digitális technika sokkal kevésbé fogott meg. Szeretem, hogy minden kis " vacakban" meglátja a későbbi alapanyagot, szeretem azt a képi világot, amit felépít a munkáiban, szeretem, hogy olyan klasszul, részletesen, érthetően! írja le az elkészítés folyamatás, hogy kedvem támad rögtön nekem is készíteni valamit. És, ami még nagyon fontos, hogy SZÍVVEL írja a blogot, benne van Ő maga teljes egészében. (meg persze Gáborja és MIZO) Mikor olvasom az írásait, szinte folyamatosan mosolyognom kell és ez nagyon jó. Ráadásul nemrégiben meghirdetett egy képeslapkészítő pályázatot is. Szóval kreatív, lelkes, csupaszív lány. Ezért úgy gondolom, hogy méltán megérdemli ezt a díjat, amit sok szeretettel nyújtok át Neki, azzal kis megjegyzéssel, hogy érzékelhető az elmúlt pár bejegyzéséből, hogy egy kicsit most felborult körülötte a világ ezért tiszta szívből kívánom, hogy minél hamarabb álljon vissza minden a rendes kerékvágásba és úgy alakuljanak a dolgai, ahogy Ő-ŐK azt szeretnék.

2008. augusztus 4., hétfő

Recepttár a blogíró kollegák és kolleganők tollaiból 6. rész

A képet innen vettem kölcsön.

Újra tele a könyvjelzőm, jöjjenek ismét a virtuális gyűjteményem újabb darabjai.


1. Ez a focciaca és grissini dolog egyre jobban izgatja a fantáziámat- több recept egy helyen Bombadil Tománál



2.Hogyan készítsünk csokidobozkát?- tv3 útmutatása mellett


3. Grízes-réteslapos süti Ízbolygótól


4. Gyümölcstorta- nem piskóta alappal- szintén Ízbolygótól


5. Gyors desszertpohár Latsiától


6. Zebratorta málnával- szintén Latsia munkája


7. phzs epertortája


8. Különleges paprikás krumpli borsóval és petrezselyemmel Cukroskata blogjáról


9. Max húsos-borsós rakott tésztája már így látatlanban is nyerő


10. Ezt a receptet a Macikonyhából a lufival készíthető csokikehely miatt mentettem le


11. Ínycsiklandó málnatorta vnjudit boszorkánykonyhájából


12. Gránátalma csirkesalátája- Hú, ezt most is nagyon megenném!


13. Sütiszörny szilvalekváros morzsasütije nagyon elöl van a kipróbálandók listáján


14. Házi csokis-vaníliás karika- ez nem blogból való, hanem a Ráma sütis oldaláról


15. Mamma marskaramellás sült banánja sütős és grill változatban is finom lehet


16. Mindennapi Manna paradicsomos sült fetája ingerlően gusztusos


17. Gyros fűszeres csirkecomb és fetával töltött paprika- Horasz konyhájából


18. A Mindennapi Manna által beírt újfajta Raffaello receptet mindenképpen ki kell próbálnom, mihelyst kapok valahol tejport.


19. Citromfűszörp Gigi konyhájából


20. Krumplisünik a tepsiben- Ottistól


21. Felhasználóbarát citromfagyi Zsuzsitól


22. Citromkrémtorta Nosalty-tól


23. Gabriella sárgabarackos pitéje


24.Pákosztos macska alias Millie Snickers szelete


25.Mirelle sárgabarackos gombóca


26. Barackos-túrós batyu Konyhatündértől


27. Mamihami oldalán találtam rá a Nigella által ihletett instant palacsintapor elkészítésére- még gasztroajándéknak sem utolsó


28. Amerikanizált rakott krumpli Endivia blogjáról


29. Crostini variációk Mammától


30. Csoki és gesztenyemousse torta Mennyei Manna oldaláról


31. Orosz hússaláta kicsit másképp Gabriella konyhájából


2008. augusztus 3., vasárnap

Szuperanyu sós sütije


Ígértem, hogy beírom, az ígéret pedig mint tudjuk, szép szó... Íme:

Szuperanyu sós sütije

Hv.:

1 kg liszt, fél kg margarin, 15 evőkanál sűrű tejföl, 1 tojás, 5 teáskanál só (aki sósabban szereti, igény szerint elbírt többet is, kóstolgatni kell, mert van olyan só ami jobban sóz, inkább apránként rakjuk bele), 40-45 dkg sajt

Ez egy teljes nagy adag-én feleztem, abból is lett bőven, a tojást a fél adagba is beleraktam, annyival kevesebb tejföl kellett hozzá.

Elkészítés:

Egy keverőtálba belerakjuk a lisztet ( alapból finomliszt, de lehet másfajta is, de állítólag akkor nem lesz olyan szép pufi, ezért ilyen esetben rakjunk hozzá egy-két teáskanál szódabikarbónát.
Tegyük bele a sót és keverjük össze.
Fogjuk a hideg(!) margarint és beladaraboljuk a sós lisztbe, majd összemorzsoljuk vele, gyors mozdulatokkal. Nem szabad vele sokáig vacakolni, mert "elég" a kezünk alatt és később majd nem lesz omlós.
Ezután jön a 15 evőkanál tejföl. Ha kevésbé sűrű, lehet hogy kevesebb kell belőle és hamarabb összeáll. Lényeg, hogy rugalmas tésztát kapjunk.
Most berakjuk a hűtőbe 1-2 órára pihenni.
Amikor letelt az idő, elővesszük a tésztát, közben a sütőnket előmelegítjük 200 fokra.
A tésztát lisztezett deszkára rakjuk és kinyújtjuk, majd háromba hajtjuk és hagyjuk 5 percig így pihenni.
Azután újra kinyújtjuk és újra háromba hajtjuk és újabb 5 perc pihenés. Ettől lesz állítólag finom, könnyű, ha kisült. Ha sok sajtunk van, rakhatunk a hajtogatáshoz a rétegek közé is, nagyon finom lesz tőle. Most még megkóstolhatjuk a tésztát és ha úgy gondoljuk elkelne egy kis só még, akkor a tetejére nyugodtan szórhatunk.
Ezután (utoljára) újra kinyújtjuk kb. 1 cm-es vastagságúra. Tojással lekenjük és megszórjuk jó vastagon sajttal. (lehet még ízlés szerint különböző magokat is szórni a tetejére tökmag(ezt kicsit szúrjuk bele a tésztába), napraforgómag, szezámmag, köménymag, lenmag..... ki mit szeret.
Végül feldaraboljuk: derelyevágóval vagy késsel, csíkokra, négyzetekre vagy azt kettévágva átlósag, háromszögekre.
Tepsire rakjuk őket(nem kell túl nagy helyet hagyni közöttük, mert fölfele puffulnak inkább)
Szép pirosra sütjük őket.
Állítólag (nálunk még nem volt rá mód, hogy kipróbáljam) 2-3 hétig is eláll. Zárható fémdobozban, amit alufóliával kibélelünk.
Nagyon finom, eteti magát. Nálunk rekordsebességgel tűnt el a tányérról, alig bírtam pár darabot megmenteni a fényképezéshez.